Acceptance is the last form of control

Napok óta nem megy ki a fejemből ez a mondat.

Egy rövid reel-ben láttam, ahol egy ember állt a tengerparton, a kezében egy összecsukható kempingszékkel. Hirtelen egy hatalmas meteorit csapódott bele a vízbe. Az ember meglátta a kialakuló hatalmas cunamit és éppen az ellenkezőjét tette, mint a nagy többség.
Kinyitotta a kis széket, leült, szemben a magasodó vízoszloppal. Még az egyik kezét is feltette, mintha integetne, mielőtt….
A kissé apokaliptikus vizió mellett, vezetőként jellemzően ennél kevésbé veszélyes helyzetekben kell helytállnod, de az üzenet mégis szimbolikus.
Egy adott, előre jól kalkulálhatóan negatív helyzet tudatos elfogadása hihetetlen mentális erőt igényel. Tudod (sejted) mi fog történni. És mégis van választásod. Az egyik a mindent elöntő aggodalom, erős stressz, pánik és iránytalan menekülés.
A másik a lelki nyugalmad megtartása. Most baj van, de lesz kiút. Elfogadni a biztosan bekövetkezőt, a megállíthatatlant. Tudatosan felkészülni és kontrolláltan reagálni arra, amire korábban nem számítottál.
Minden, előre nem kalkulált változás így hat rád. De abban már dönthetsz, hogy milyen módon nézel szembe vele.
A fecskék indulnak dél felé, jön az ősz, sok új feladat és kihívás - a mentális erő legyen veled!